Elsőnek mentünk a Tanyára. A hölgy aki tájékoztatott minket, egyszerűen unszimpatikus volt. Keresztbe tett karral, elhadarta a szigorú tényeket, hogy mit lehet. Amellett, hogy sem nem olcsó se nem valami szép a hely, szinte semmit sem szabad. Ez van amit ő elképzelt, ezt kapod. Az ital csomag és a légkondi nálunk egy fontos dolog, így pár mondatából kiderült, ez nem a mi helyünk. Beülve az autóba, mindenki egyszerre mondta, ezt nem.
Másodiknak egy 4 csillagos hotelhez mentünk. Nem tudom, miért 4 csillag, de szerintem egy kellemes háromnak felel meg. Helyszín rendben, árak se nem jó se nem rossz. Légkondi már volt, de az ital szállodai árakon kerül utólag kiszámlázva. Micsoda? Gondoltam magamban, ez egy ideális lehetőség nekik lehúzni az ifjú párt. Az autóban itt is hamar kimondtuk a nemet rá.
Még egy kört téve a városban a legtöbb hellyel a gond a légkondi, az elegancia és az ízlés hiánya miatt szakítottam azonnal.
Szóval házasságkötő terem helyett szalon vagy lovagterem, templom kertszomszédságban, mennyei borok, álomszép táj... Vajon Isten műve, hogy ide került a menyegzői álom?
Soha nem gondoltam volna, de a nap végére már beleringattam magam a mesés Wineyard Wedding álmába. Este még megnéztem egy két képet, milyen szép az ilyen esküvő.
Már választani kell tudnunk. A kérdés, kúria gróf stílus kontra vár lovagkor stílus :)
A kép a kedvenc esküvői oldalamról van:
http://greenweddingshoes.com/
