Eltelt egy bő hét, így végre van időm és lehetőségem leülni, és megírni, milyen is volt a mi nagy napunk. Nagyon sokat készültünk rá, és amikor elkezdtük szervezni az egész olyan messzinek tűnt, mindig jöttek az ötletek, elképzeltünk dolgokat, és olyan messze volt a nagy esemény. Majd eljött 2013 és hirtelen tavasszal felgyorsult az idő, eljött a nyár egy pillanat alatt, és alig aludtunk párat itt volt a nyár vége is. Az esküvő szervezése mellett más események is lefoglaltak minket, télen lakást vettünk, költöztünk, nyár elején egy másik diplomát szereztem, nyáron pedig egy új állást. Pont az esküvő előtt pár héttel, sikerült egy új munkahelyet találni... Remek időzítés, nem? Így pörögtek az események, nagyon el voltunk foglalva. Amikor egy héttel a nagy nap előtt voltunk, ráeszméltünk milyen sok kis eseményt kell nekünk még elintézni. Gyakoroltuk a táncot, elmentünk a cserepes orchideákért, kifizettük a sütiket, ültetőket rendezgettük...
Csütörtökön megérkezett pár rokon, és igen sokan eljöttek pénteken Szerencsre. A szállás már akkor félig tele volt vendéggel, akikkel együtt vacsoráztunk, misén voltunk, és megindult a kis mulatozás már...
Péntek este teljesen meg voltam már hatódva. Bevallom, egy kis altató segített elaludni, izgatott voltam. Külön aludtunk, én a szüleim házában, ő már a helyszínen, a vár szállójában.
Reggel 7:30-kor keltem, magamtól, megelőztem a 8 órási ébresztőm. Csodásan sütött a nap, kellemes volt az idő már reggel is. Lefürödtem, és 9-re elmentem a fodrászhoz. Egyenes, egyszerű hajam strasszokkal és fejdísszel tettük különlegessé. Közel 11 óra volt mire sikerült elindulni, kissé elcsúsztunk. Még gyorsan feldekoráltuk apum nagy terepjáróját és azzal mentem ki. Mindent átvittünk pénteken, kivétel a ruhámat. Szépen kitisztítva várt rám... Majd megérkeztem 12:30 körül. Felvettem a fehérneműket és belebújtam a kék szaténköntösömbe. A vár bástyájának hatalmas teraszán sminkeltek, amit a fotós és videós is megörökített. Remegtem közben... Az amit éreztem, leírhatatlan.
Pár vendég, barátok ki ki szaladtak üdvözölni. Jól esett, főleg az, amit a szemükben láttam. Az az érzelem áradat! A szemükben csillogott, ez egy csodás nap.
A szoknyám alsószoknyája utólag érkezett, anyukám fordult vissza érte a másik kocsival. Felöltöztettek, már akkor nagyon nagyon ideges kezdtem lenni. Ahányszor az egészre visszagondolok, hatalmas zokogás fakad ki belőlem... Ahogy írom ezeket a sorokat, potyognak a könnyeim, annyira szeretem. És ez az érzés hatalmas hullámokban öntött el egész nap, újra és újra.
A bástya lépcsőjén sétáltam le, Ő háttal várt, kezében a csokrommal. Csodás pillanat volt, nem szóltunk először, aztán kis sírás lett belőle. Láttam rajta, szeret. Mindenkinél jobban...
.JPG)
Elkezdődött a fotózás, ami nem lett valami hosszú, kissé szűkös volt az időnk. 3-kor már itt voltak a vendégek, üdvözöltük őket, és uzsonnáztunk. Majd 3:45-kor a vőfély kért mindenkit, hogy fáradjanak a szertartás helyszínére, ami a kert volt. A polgári asztala, székei a stégen, vízililiom a tavon, nap az égen, könnyek a szememben. Amíg mi felkészültünk Yanni - End of August című zenéje szólt. Párom édesanyjával vonult be a széksorok között, Christina Perri - A Thousand Years számára. Mögötte a gyűrűhordó és a tanuk. A pici koszorúslányok virágszirmot szórtak, lassan lesétáltak a stégig. Majd engem apukám kísért be... Sírtam, nem bírtam, hatalmas mosoly és sírás közepette vonultam be, Soko - take my heart számára. Mind a ketten énekeltük közben, végig egymást néztük. Apukám megpuszilt majd átadott a szerelmemnek. Édesapám nagyon sírt, nem láttam még így sírni, anyum is, annyira meghatódtak. Mi csókkal üdvözöltük egymást, és elkezdődött a szertartás. Végig sírtam, hatalmas gyöngyök formájában gördültek le a könnyeim. Amikor az igent kimondtam, szinte kifakadt belőlem. Erre felnevetett a násznép, gondolom, hogy hangozhatott ez. :)
Életem legszebb perce volt mikor kimondta az anyakönyvvezető, hogy házastársak lettünk. Ránéztem, és nála szebb dolgot nem láttam még. A tekintete, ömlött belőle az a mély szerelem, amivel körül vesz. Láttam benne mindent, a múltat, a jövőt, nem csak a jelent. Láttam benne következő sok élményt, ami ránk vár.
.JPG)
A templomig együtt mentünk, majd újra külön vonultunk be. Ave Mariát énekelte a templomban Újvári Marika, csodás volt. Apum újra elsírta magát, én már nyugodtabb voltam. Amikor az oltárhoz értem, a csodás fátylam felhajtotta apa, majd megpuszilt, és leült. A párom mellé lépve Darvas László atya megkérdezte súgva, "izgulunk?" mondtam neki már nem. Elmosolyodott és mondta, jó akkor sírunk. Erre szinte elnevettem magam. A templomban hatalmas béke, nyugalom és öröm árasztott el. Ezt ott el is mondtam az atyának...
A szertartás csodás volt, mind a kettő, mind az anyakönyvvezető, és az atya is személyes, mély beszédet mondott. Nagyon szépen beleszőtték mind azt, ahogy ismernek minket, egy párt. Külön dicsérte mindenki mind a két szép beszédet.
A szertartás után jött a szokásos gratuláció, majd eldobtam a csokrom. Konkrétan egy lánynak szántam, de egy másik kedves barátom kapta el, amin mindenki jót nevetett.
Ezután elindultunk a vár udvarra, ahol csoport képek készültek. A színházterem bejáratánál rövid itallal üdvözöltük a násznépet. Mi elszaladtunk öltözni, amíg a násznép leült. Elkezdődött a vacsora úgy 18:30 körül, a svédasztal 9-ig volt tálalva. Ezután mi eltáncoltuk a keringőket, és sorra sorra jöttek az esti események... Hatalmas buli volt, végig buliztam az egészet, végül 4:30-kor lett vége. 5-kor sikerült végre a szobánkat elfoglalni... Rettentő fáradtak voltunk, de annál inkább szerelmesek.
Másnap délután 3 körül sikerült a szálloda felé venné az irányt, hogy pihenjünk kettesben 2 napot. Vasárnap nagyon sokan még velünk reggeliztek, úgy indultak el.
Ez volt a mi nagy napunk... tökéletes, hibátlan, fantasztikus. Senkire nem tudok egyetlen rossz szót sem mondani, mind a szolgáltatók 100%-os munkát végeztek, mind a násznép fenomenális volt. Nem voltak bakik igazán, nem ment semmi félre, minden úgy sikerült, ahogy elterveztük. Mesés volt! 3 napos vendégség, 3 napos ünnep. :) Minden perce olyan volt mind egy álom, ami azóta is tart.
(Gépelési hibákért, elírásért és helyesírási hibákért elnézést kérek, de nagyon nehéz sírva helyesen írni)
