Rég írtam, nem volt időm és nagyon sok témám se... Ugyan foglalkoztat azért a gondolat, ilyet nem felejt el az ember, hogy férjhez megy, de sok volt a napi esemény. A szabadidőmben meg kellemesen lefoglal a nagy alakváltoztatás, fogyás. Jelentem, jól állok, majd meg fogom osztani a részleteket, és társítok before and after képeket is.
Ami téma most megfogant bennem, az megint egy negatív dolog... Nagyon fárasztó és kellemetlen az emberi rosszindulat, főleg ha irigységből fakad. Kislány korom óta felcsillant a szemem ha valaki férjhez ment, tisztességes szép keretek között. Örültem és örömmel hallgattam mindig is a menyasszonyok beszámolóját, soha nem voltam féltékeny, mert nekik már összejött. Nem tudom, hogy mást is ér ennyi sértegetés a háta mögött vagy a szemébe, mert épp repes a boldogsághoz, hogy élete párját megtalálta és a férfi hűséges mély szerelemmel kívánja elvenni. Nem reklámozom, és nem túrom senki orra alá, hogy bebeee én megtaláltam te meg neeeem... És még is. Mindenki kiszúrja az ujjamon figyelő csillogó kövecskés gyűrűt, ami le sem tagadhatná, bizony ő egy eljegyzési gyűrű. Persze, rákérdeznek, én meg kedvesen igyekszem elmesélni, igen, igen, épp készülök férjhez menni. Le se tudom tagadni, mosolyom és fénylő tekintetem elárul mindent az örömömről. Nem az esküvő, maga a szertartás, ha nem, hogy elkezdődik az élet, amire mindig is vágytam. Annyira szerencsés vagyok, és ez minden nap tudatosul bennem. Látom milyen sok csak magával törődő, öntelt ember van a földön és én mellém a sors egy ilyen jó embert sodort. Miért olyan bűn ez mások szemében, hogy elégedett és boldog vagyok miatta? Én se szebbet, se jobban nem találhattam volna.
Üzenem minden elkeseredett, irigy nőnek, mindegy hol és mikor, miként és miért ismeri meg valaki azt az embert, akivel összeköti az életét, a fontos, hogy boldog! Nem kell utálni valakit, mert stabil, őszinte hűségre alapozott, mély és érett kapcsolatra köt egy házasságot. Ez az élet rendje... És mindennek meg van a maga ideje.
