Emlékeztek még, írtam a megkeresztelkedés és templomi esküvő mizériáról. Azóta haladt az ügy, és igazából a vonat a sínen van.
Nekünk a templom nem csak egy esküvői kellék, hanem fontos nekem a vallás. Szeretném keresztényként nevelni gyermekeim, és ezt amikor kedvesemnek elmondtam miért, teljesen egyetértett pogányként. Jó érzés látni, hogy már örömmel veszi fel a vallásom, és nincs benne kényszer. Jókat beszélgetünk róla, tetszeni fog neki tudom a szertartás is. Mennyivel szebb mint a polgári... :)
Szóval végigcsináljuk, a nekünk megfelelő tempóban. A pap teljesen rugalmas, a jegyesoktatás is az lesz. Nagyon mosolygós atya, szereti az életet, kedves, közvetlen. Tökéletes személyt találtunk arra, hogy a páromat bevezesse a katolikus életbe. Sokat fogunk tőle tanulni.A szertatás meg meghitt, fenséges lesz, áradni fog belőle a házasság szentsége.
A templomunk kis bájos, fel van újítva. Felrakok egy általam készített kis alaprajzot. Pont annyi amennyien leszünk! Remek, így nem fogja azt az érzést kelteni, hogy alig vannak jelen.
Így biztosan a szemébe nézve mondhatom majd: " Isten szent színe előtt feleségül megyek hozzád."